Az artrózis okai

 

Az artrózis (ízületi porckopás) a fejlett országokban az ízületi problémák leggyakoribb formája és az egyik leggyakoribb oka a rokkantságnak.

Az okok szerint az artrózist elsődleges és másodlagos típusokra osztályozzuk.

Az elsődleges artrózis oka az ízületi porc víztartalmának csökkenése a kor előre haladtával. Ez csökkenti a porc proteoglikán tartalmát, ami által a kötőszöveti (kollagén) rostok sérülékennyé válnak. A porc fokozatosan elvékonyodik, az ízületi folyadék mennyisége csökken, a felszínek súrlódása fokozódik. A fokozott súrlódás gyulladásos fellángolásokat eredményez, ami tovább pusztítja a porcfelszíneket. A csontokon csőrszerű kinövések keletkeznek, a csont ízület alatti része megvastagszik, állománya sűrűbb lesz.

Ezek kompenzáló jelenségek, a „természet” így próbálja korrigálni az ízület egyensúlyának megbomlását, de egyben további szövődményeket, pl. idegek becsípődését okozhatják, tovább súlyosbítva a beteg szenvedéseit.
Az elsődleges artrózis gyakoribb elsőfokú rokonok között – ez genetikai hajlam szerepére utal.

A másodlagos más betegséghez (pl. cukorbetegség, veleszületett csontváz rendellenességek, stb.) társul, vagy korábbi balesetek során elszenvedett ízületi sérülések talaján alakul ki. Artrózishoz vezethet az ízületek egyenetlen terhelése is (pl. egyik végtag rövidebb, az állkapocs ízületi porc kopása fogzárási rendellenességek miatt, stb.). Az ízületek fokozott terhelését a jelentős testsúlyfelesleg tovább súlyosbítja.

Az artrózis lényege tehát az ízületek végeit borító porcok minden látható ok nélküli károsodása. A porc először elvékonyodik, aztán a sima felszíne berepedezik, végül a teljes porcállomány összetöredezik, majd felszívódik.

A porc eltűnésével az ízületi végek csontjai közvetlenül érintkeznek egymással, ami csontfelszínek dörzsölődéséhez és ezáltal csontkárosodáshoz és fájdalomhoz vezet.

Az artrózis pontos oka nem ismeretes. Feltételezik, hogy több tényező együttes jelenléte járul hozzá a kialakulásához: öröklött tényezők, fokozott terhelés (nehéz munka, versenyszerű sport, elhízás) és az ízületek sorozatos, panaszt esetleg nem is okozó sérülései (nehéz munka, versenyszerű sport, öregedés, izomgyengeség, célszerűtlen reflexek).

Egyes kutatók szerint a mechanikus stressz a porcsejtek sérüléséhez, az pedig enzimek sejtekből való fokozott kiszabadulásához vezet. Ha ezek az enzimek egészséges mennyiségben szabadulnak fel, a porc anyagai olyan mértékben bomlanak le, amilyen mértékben fel tudnak épülni. Ha túl sok enzim szabadul fel, a porc gyorsabban bomlik el, mint ahogy vissza tud épülni.

Artrózis esetén a porckárosodás helyreállítását célzó folyamatok sem megfelelőek. Ezt eredményezik például az ízület szélén kinövő csonttüskék és csontdudorok. A fájdalom és a nyomásérzékenység a csontos kinövések felett lehet a legkifejezettebb.